Könyvtári pályafutásom alatt gyakran találkoztam azzal a romantikus elképzeléssel, miszerint a könyvtárosok egyetlen feladata a rendelkezésükre álló könyvállomány olvasgatása. Pedig ez egyáltalán nem igaz! Én például gyakran böngésztem az interneten is... persze csak azokban az üres időszakokban, amikor a kölcsönzési pultban ragadva éppen nem kellett mással foglalkoznom. Ám bármilyen megdöbbentő, bőven akad tennivaló a könyvtárakban is!
Hogyan kerül a könyv a polcra? És honnan tudom hogy a polcon belül hol kell keresnem?
A rendelkezésre álló anyagi forrásokat figyelembe véve a könyvtárosoknak be kell szerezniük a könyvtár gyűjtőkörébe illeszkedő köteteket. Ez több módon is történhet.
- Vannak olyan könyvtári pályázatok, ahol bizonyos feltételek teljesítése és meghatározott (ám nem túlságosan jelentős) önerő biztosítása esetén egy adott listáról kiválasztva igényelhetünk könyveket (ilyen például a már évek óta töretlen népszerűségnek örvendő Márai Program).
- A korlátozott befogadóképességű, nehezen bővíthető raktárakkal, ám nagy könyvállománnyal rendelkező könyvtárak esetében (például városi, megyei könyvtárak) a folyamatos beszerzés mellett az elavult, megrongálódott és keveset olvasott példányok selejtezésével is foglalkozni kell. Kisebb könyvtárak esetében nagyszerű lehetőség a nagyobb állománymozgással rendelkező könyvtárak leselejtezett, ám még jó állapotban lévő könyveinek megszerzése is. A leválogatott példányok fölöspéldány jegyzéke ugyanis a Könyvtári Intézet Kutatási és Szervezetfejlesztési osztályára kerül, s az OSZK előválogtása után más könyvtárak is szabadon jelentkezhetnek értük.
- Ezenkívül persze a hagyományos beszerzési folyamatok útján is bővülhet az állomány. Hagyományos alatt a közintézmények által lefolytatott nehézkes több árajánlatos megrendelési folyamatokat értem...
- És persze számolhatunk az könyvadományok bevételezésével is.
A beszerzéseket dokumentálni kell, a megrendeléstől az állományba vételén át a könyv polcra kerüléséig. Ahhoz, hogy a kihelyezett olvasnivalót a számítógép segítségével is egyszerűen megtalálhassuk, részletes és pontos címleírásra, tárgyszavazásra és jelzetkészítésre van szükség. Számos felsőoktatási intézmény vette fel tantervébe a sokak által haszontalannak tartott Könyvtári ismeretek kurzust. Bár egy-egy ilyen kurzus nem váltja meg a világot, mégis sok alapvető és hasznos ismeretet nyújt a könyvtár használatával kapcsolatban. Ezalatt nem a "hogyan osonj el lábujjhegyen, néma csendben a könyvtárosig és ott hogyan kérdezd meg diszkréten hol van amit keresel vagy egyáltalán mi az amit érdemes lenne keresned" taktika ismertetését értem. Hanem az állományban való önálló és hatékony keresés elsajátítását. S hogy a számítógépen sikeresen meglelt releváns találatokat fizikailag is a megfelelő helyszínen keressük. A jelzetek ugyanis nem találomra készülnek, hanem egy ETO (Egyetemes Tizedes Osztályozási rendszer) és Cutter táblázatok alapján. Az előbbi a könyv tematikájának számokkal történő meghatározására, az utóbbi a szerző betű+szám szerinti besorolására szolgál.
A kultúra aktív terjesztőiként, s elsősorban az olvasók becsalogatásáért, a könyvtárosok számos rendezvényt szerveznek (foglalkozásokat, felolvasásokat a fiatalabb korosztály részére, vetélkedőket, versenyeket a nagyobbaknak, író-olvasó találkozókat, könyvbemutatókat és egyéb olvasással kapcsolatos programot a felnőttek részére). Ezenfelül könyvajánlókat készítenek, honlapot kezelnek, nyomon követik az újdonságokat, hogy felkészülten tudják tájékoztatni az érdeklődőket, témafigyelést végeznek, segítenek a könyvek kikölcsönzésében és visszavételében, a megyei könyvtárak helyismereti gyűjteményt, a felsőoktatási könyvtárak publikációs adatbázist építenek. Hogy olykor-olykor előfordul, hogy egy-egy könyvtárost olvasáson kapnak, azt gondolom megbocsájtható bűn. De sajnos a könyvtárosokat nem csak azért fizetik, hogy egész nap olvassnak.
